Elhunyt Dr. Siklósi Gyula régész, Budakeszi történetének nagy ismerője. (+VIDEÓ)

68 éves korában elhunyt Dr.Siklósi Gyula régész professzor, Székesfehérvár díszpolgára, a Magyar Érdemrend Lovagkereszt- és a Budakesziért Emlékérem kitüntetettje.

Siklósi Gyula sváb családból származott. Szülei a Gulágra deportálva ismerték meg egymást. Az ő házasságukból szülelett meg 1949-ben Budapesten.

És most engedtessék meg, hogy egy kissé kilépve a hivatalos megemlékezés keretei közül, személyes hangon szóljak róla a továbbiakban ebben a nekrológban.

Gyulát, 1977-ben ismertem meg. Együtt kezdtük meg első családi otthonunk felépítését másokkal együtt a Barackosban, pontosabban a Felkeszi utcában.

Aztán a sors egy sajátos fordulata kapcsán tudtuk meg róla - még javában az építkezések közepén - hogy ő régész. Ugyanis éppen a Felkeszi utca 6. sz. társasház építése közben, 1978 tájékán, talán a vízbekötési árok ásásakor derült arra fény, hogy házuk mellett honfoglalás kori sírokat találtak. (Többek között erről a momentumról is szó esett azon a honlapunk által készített felvételen, melyet 2012 nyárutóján vettünk fel a nagyszerű hangulatú Budakeszi Nap-Éj Egyenlőség Ünnepén, melyet lelkes hagyományőrzők szerveztek a Kerekmezőn. Ennek a szabadtéri rendezvénynek volt a vendége akkor Siklósi Gyula, aki ezen a felvételen többek között az egykori budakeszi honfoglalás kori sírok nem mindennapi megtalálásáról is szót ejtett 3:41-nél https://www.youtube.com/watch?v=H_H4Xr3FuSE)

Attól a naptól eredeztethető Budakeszi (Keszi) honfoglalás kori feltárásának a kezdete, mely az elkövetkező években meg is történt. S bár ezeket akkor, frissen végzett diplomásként még nem Gyula vezette, alighanem ez indította el őt Budakeszi tudományos igényű, történeti - régészeti emlékeinek a feltárására. Gyula több mint 20 évig élt Budakeszin a családjával és ez idő alatt hatalmas munkát végzett ezen a téren, hatalmas lendülettel, óriási lokálpatrióta érzülettel.

Mert Gyula, bárhová is vitte az útja, mindig azonosulni tudott azokkal a helyekkel régészként, történészként, ahová éppen vetette az élet. Budakeszin igazi budakeszi, Körmenden igazi körmendi, Székesfehérváron pedig igazi fehérvári volt.

Élete utolsó szakaszát, életművének legjelentősebb eredményeit a koronázó városban, a középkori Székesfehérvár régészeti feltárásával érte el. Itteni régészeti kutató munkája sok olyan új ténnyel szolgált, melyeket igazán csak az utókor fog feldolgozni. Óriási tisztelet övezte őt a városban. Mikor lent jártam nála, 2012-ben, nem tudtunk úgy végigmenni a belváros utcáin, hogy ne köszöntötték volna őt szinte egyfolytában az arra járó polgárok. Ahogyan a város nekrológjában is olvasható, ő volt az, aki minden faragott kőből kiolvasta a királyok üzenetét. http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_185782. Cser-Palkovics András a város polgármestere így búcsúzik tőle: „A legjelentősebbek közül való. Halála pótolhatatlan veszteség.”

És itt szólni kell több éves körmendi munkájáról is, a középkori védelmi rendszer, a régi várfalak feltárásáról.

Legvégül pedig emlékezzünk Gyula budakeszi alkotói tevékenységéről, mely az 1980-as évektől, a 2000-es évek elejéig tartott. Ennek része volt a sváb temető regisztrálása, a zsidó temető megismertetése, rendbetétele és jelentős munkát végzett a romkert feltárásában is. A 2001-ben, Kőrösiné dr. Merkl Hilda szerkesztésében megjelent „Budakeszi évszázadai a harmadik évezred kezdetéig” című, tudományos igénnyű kötetben Siklósi Gyula nevéhez 4 fejezet megírása is fűződött:

-Budakeszi történeti földrajza. 18—19. századi térképek, illetve 20. századi nevek alapján.

-Budakeszi településtörténete 1700-ig.

-Budakeszi településtörténete 1700-tól.

-Budakeszi jelképei

Itt ejtett szót, a máig megmagyarázhatatlan, építészeti értékeket is magán viselő Kossuth  utcai mozi lebontásáról is.

Természetesen ez a felsorolás nem teljes. Sok más munkája is említést érdemelne, mely további kutakodást igényelne, de egy ilyen váratlan nekrológ megírása erre most nem ad időt. Azt azonban még hozzátenném, hogy pl. a Felkeszi- és Hunor utca neveket is ő javasolta anno. És „futball diplomáciával”, a 80-as évek közepén ő hozta létre St. Margarethen am Raab-al a testvérvárosi viszonyt is. Az itteni öregfiúk mentek oda, ők meg jöttek ide. Gyulának még ilyenekre is futotta az idejéből.

Akik a budakeszi évek után is tartották vele a kapcsolatot, azok tudták, hogy az utóbbi évtizedben egy nagyon súlyos betegség támadta meg. Mégis szinte haláláig rendületlenül dolgozott, óriási akarással. Mindeközben szinte évente eljött Budakeszire (utojára úgy 3 hónapja), ahogyan azt a fent mér említett 2012-es videó felvétel is bizonyítja. Emlékszem, az a rendezvény egy szombati napra esett, Vasárnap pedig családunk látta őt vendégül. Ezen a napon lányommal, Torti-Horváth Zsófiával, honlapunk munkatársával egy videó anyagot vettünk fel Gyulával. Végigjártunk több nevezetes budakeszi régészeti-történeti helyszínt. Gyula ezeken a felvételeken beszél az egykori honfoglalás kori ásatásokról, a feltételezett középkori Felkeszi helyszínéről és a romkertbe is ellátogatunk, melynek feltárásában is tevékeny része volt egykor.

Ezek a felvételek sajnos még a mai napig vágatlanul várnak egy fiókban. Remélem, hogy ebben az évben elkészítjük öket. A cikkben látható két fotó is azon a szeptemberi  napon lett  megörökítve. Az egyik, az egykori honfoglalás kori ásatás emlékére emelt szobornál, a Hunor utcában, a másik a romkertnél.

És engedtessék meg végül még egy vallomás. Gyula kb. egy évvel ezelőtt felhívott telefonon és ismerve újságírói munkásságomat, felkért, hogy írjam meg a róla életrajzi könyvét. Akkor én azt nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem, de azon nyomban nem válaszoltam, hanem 3 nap, gondolkodási időt kértem tőle. Nem volt könnyű döntés. Szívem szerint azonnal hozzáláttam volna, ennek a nagy életútnak a megírásához, de végül is megfutamodtam.  A köztünk lévő 50 km-es távolság volt az egyetlen akadály. Egy teljes igényű könyv megírásához -  hosszabb időn keresztül - minden nap le kellett volna utaznom Székesfehérvárra, hogy elkészítsem visszaemlékezéseinek hangfelvételeit, ezt pedig nem tudtam volna teljesíteni. Ő ezt akkor megértette, én viszont még azóta is rágom magam, hogy cserben hagytam.

Talán két hónapja, mikor utoljára beszéltem vele, elmondta, hogy maga írja meg életrajzi könyvét. Nem tudom eljutott-e a végére. Remélem, igen.

Gyula, Isten Veled! Innen,  Budakesziről, a Felkeszi utcából ott fenn,  találsz majd több jó szomszédot is. Nagy Gazsi is biztos ott lesz közöttük.

 

Megosztás/Mentés Megosztás

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Jelölje be az alábbi jelölőnégyzetet. Ez az automatizált spamek kiszűrésére szolgál.